Néha pedig még meg is lepődhet az ember, hogy az akkori tudásához képest egyik-másik nem is olyan rémes.
Jellemzően inkább esküvőkre terveztem sokat ismerősöknek, rokonoknak, magunknak. Ez abból a szempontból nagyon jó lecke volt, hogy amikor a "megrendelő" eléggé rá van görcsölve a témára, akkor is nyugodtan és értelmesen kell tudni vele kommunikálni. (Persze igazából egy őrült menyasszonnyal sem találkoztam, magam leszámítva.)
Az egyik nagyobb projekt Ildikóék esküvője volt: asztalszámok, menükártyák, monogram, etc.
Kiindulásnak Ildikó küldött nekem egy képet a dekorációban is megjelenő indamotívumról, ez alapján kellett elkészítenem a fenti elemeket.
A legegyszerűbb megoldásnak Photoshopban egy Brush elkészítése tűnt az adott mintával, amit aztán több helyen fel tudtam használni. Nem rossz módszer, ha az ember még nem igazán gyakorlott vektorgrafikák készítésében - vagy ennyire konkrétan meg van adva a motívum.
Ilyen lett végül a menü előlapja (asztalszámmal) és belseje:
Tulajdonképpen ma sincs nagyobb problémám velük, klasszikus esküvői stílust képviselnek.
A programkártyával már jobban meggyűlt a bajom: először a menühöz hasonlót képzeltem el, de nyilván nem jó, ha minden teljesen egyforma egy asztalon:
Próbáltam akkor is egy másik betűtípust javasolni, ami kicsit letisztultabb hatástú, de még nem túl egyszerű:
A Harrington, amit azóta is szeretek, mert annak ellenére, hogy díszesebb, mégis könnyen olvasható. Viszont le lettem szavazva, maradt a scriptes első változat, de hát a megrendelő óhaja szent. :)
Amivel még nem vagyok elégedett, az a főcím-alcím, időpontok kiemelése, és talán a középre zárt elrendezés.
Ezeken kívül monogramot is terveztem még, ami, tudván mostmár, hogy a monogram-tervezés a logótervezéshez hasonlóan nehéz feladat - minimális elemből kell a maximumot kihozni -, szintén egész elfogadható lett szerintem, Ildikóéknak pedig nagyon tetszett, és ez a lényeg:
Egy másik esküvő, másik menüterv:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése