Napi inspiráció: Georgia O'Keeffe

Ma Georgia O'Keeffe amerikai művésznő képei vannak soron, jó nézelődést.

Olvasd tovább!

Színek: Pantone 2011

Kicsit megkésve, a Pantone 2011 tavaszi/nyári trendszínei:

Nekem egyértelműen a Honeysuckle, a Curacao, a Lavender, illetve a Silver Cloud és a Silver Peony a kedvenceim belőle. (Ez utóbbit használtam a Lolita borítójához is.) Olvasd tovább!

Könyvborító: Lolita

Szintén iskolai feladat volt könyvborító, plusz a címnegyed (szennycím, főcím, és kolofon) tervezése. Elvileg a kedvenc könyvünket kellett alapul venni, mivel azonban nekem sok "kedvenc" könyvem van, inkább olyat választottam, ami a leginkább megihletett borítóügyileg. :) Ez végül Vladimir Nabokov Lolitájára lett. (De játszott még szerb antal: Utas és holdvilág, illetve Marguerite Duras: Szerető című regénye is, ezeket lehet, hogy később még megvalósítom.)

Szerintem ha az ember ilyen feladatot kap, mindenképpen azzal kezdi, hogy egy kis kutatást végez a neten, mások mit alkottak a témában. Ez több szempontból is hasznos: a nagyon jó elemeket felhasználhatjuk (persze nem egy az egyben, hanem átalakítva saját stílusunk szerint), illetve elkerülhetjük, hogy az eddigiekkel teljesen megegyező munkát hozzunk létre. Eredeti csak úgy lehet ugye az ember, ha ismeri az előzményeket.

Ahogy erre számítani lehetett, találtam nagyon jó, és borzasztó borítókat is, be is mutatok néhányat.

Előbb essünk túl a rosszakon:

A fenti borító engem leginkább egy Fejős Éva könyvre emlékeztet, vagy legjobb esetben is egy tűrhetőbb minőségű romantikus regényre. Totálisan nem illik a könyvhöz, aki ezt tervezte, valószínűleg csak annyit fogott fel a Lolitából, hogy szerepel benne egy tizenkét éves lány is. Mégsem ez a legrosszabb szerintem, lássuk ki foglalja el a negatív toplista élét:

Az egyik barátnőm megfogalmazása szerint ez a borító őt egy 80'-as évekbeli pornófüzetre emlékezteti. Ízléstelen kép, túl harsány színek, a cím betűtípusától pedig még azóta sem tértem magamhoz.
Elég is ennyi azt hiszem, végül is ízléstelen borítókat nem művészet találni. Nézzük inkább, amik nekem nagyon tetszettek, és amik emiatt közvetve-közvetlenül hatottak is rám:

Ez tulajdonképpen nem borító, hanem egy filmplakát, mégis jónak tartom, hogy a nagyobb üresen hagyott felületek miatt letisztultnak tűnik, és a kép elmosódottsága révén közvetít valami álomszerűséget.

Ez egy hangoskönyvhöz készült (bár ha jól tudom, a sima könyvváltozat valamelyik kiadásán is szerepel ugyanez a borító), és a fekete fehér fotó, valamint a metonímikus megjelenítés miatt tetszik nagyon.Csak egy részletet látunk, a lány lábait, azonban közismert témájú könyvről lévén szó, ez is pont elég. Nem magyarázza túl a dolgokat, és ezt én mindig nagyra értékelem.

Következik a számomra abszolút kedvenc, szerintem egyszerűen tökéletes:

Mint látható, egy 50. évfordulós kiadásról van szó. Szintén a már fent említett metonímikus jelleg a meghatározó, azzal a különbséggel, hogy itt egy még érzékibb részlet - a száj, sőt, annak is csak egy része- jeleníti meg nekünk a regényt. A cím betűtípusa finom, elegáns, összhangban van a képpel. A színvilág is visszafogott, a fekete eleganciát sugall, nagyon jól közvetíti az ünnepélyes alkalmat.

A kötet egyébként a Vintage kiadónál jelent meg, a kiadó más könyveire is jellemző a külső megjelenésre fektetett nagy hangsúly. Érdemes megnézni az alábbi videót annak, aki szereti a szép könyveket:

Nos, ilyen tapasztalatokkal gazdagodva láttam neki a tervezésnek. Azt mindenképpen tudtam, hogy nem akarom túlbonyolítani a dolgot, valami letisztult, elegáns megoldást kerestem, ami ugyanakkor kifejezi azt a finomságot, azt az esztétikai létet, ami Nabokov legtöbb művére - a Lolitára pedig különösen -, jellemző.

Viszonylag hamar összeállt a színvilág, és a fő motívumok: a cím, ahol a betűtípus a Vintage kiadáshoz hasonlóan elegáns, egy pillangó, ami a finomságot, álomszerűséget tükrözi, valmint visszafogott, pasztelles színek.

A pillangó, bár nem tartozik a kedvenc motívumaim közé, itt több szempontból is indokoltnak és jó választásnak tűnt: egyrészt lehet a kamaszlány, Lolita metaforájaként érteni, másrészt köztudott, hogy Nabokov maga szenvedélyes lepke-szakértő volt, és olvasóként nem nehéz felfedeznünk a párhuzamot a regény főhősének, Humbert Humbertnek, és a lepkegyűjtő kegyetlen szenvedélye között.

Ez volt az első változat:

Főleg a teljes borító láttán volt az az érzésem, hogy ez túl "súlytalan", a finomság a drámaiság rovására túlzottan előtérbe került, és ez így nem igazán a Lolita, inkább valami lányregény.

A címmel és képpel alapvetően azonban meg voltam elégedve, sikerült a Vintage kiadásához hasonlóan szép betűtípust találnom. Amin viszont még javítanom kellett, hogy néhol túlzottan széthúztam a betűket.

Végül azt találtam ki, hogy több fekete hozzáadásával fokozom a drámaiságot (katt a képekre, hogy lásd a különbséget):

Ezt már jónak találtam, a betűket is összébb húztam, és a fekete kerettel valóban a kívánt hatást értem el, ugyanakkor a keret szélének elmosásával elkerültem, hogy túl brutálisnak hasson.

Az már tanári megjegyzés, hogy nem jó, ha a gerincen a szerző nevét kettévágja a sötét tónus, így azt is feljebb húztam, meg ugye ha igazi borító lenne, akkor a kiadó logójának is kellene a hely.

A szennycím-és a címoldal ilyen lett:

 

 

Főként a szenycímmel (első kép) vagyok elégedett, a  hátrazárás és a két sor elrendezése jó ötletnek tűnik. (Bár azt a kritikát kaptam rá, hogy a két oldalon egyforma elrendezésnek - hátra vagy középre zárt - kellene lennie, számomra azonban ez így nem zavaró, jobban megkülönbözteti a szennycím oldalt a főcímtől.)

Összességében sokat tanultam ebből a feladatból, főként, hogy a tipográfiának megvannak a maga elég merev és precíz szabályai, amit tervezőgrafikusként tökéletesen ismernie kell az embernek. Még ha később fel is rúgja őket.
Olvasd tovább!

Napi inspiráció: Helen Dardik

Ma az ukrán származású, jelenleg Kanadában élő Helen Dardikra esett a választásom, aki a több éves tervezőgrafikusi pályafutása után kezdett el illusztrációval foglalkozni. Tetszenek a színes, gyerekkort idéző művei, el lehet merülni ebben a vilgban:

Olvasd tovább!

Ingyen letölthető vektorgrafikák

A minap felmerült, hogy honnan lehet vektorgrafikákat ingyen letölteni. Ugye itt az a szempont, hogy átlátszó háttéren legyenek, hogy könnyen fel lehessen használni őket, nem kell vacakolni a kivágással, illetve hogy szerkeszthetőek, átméretezhetőek legyenek minőségromlás nélkül.
Én ezeket az oldalakat találtam eddig, ahonnan működött is a letöltés, és valóban ingyenesek:

Vector4free

123freevectors

QVectors

Vecteezy



Olvasd tovább!

Színek: fekete-fehér

Gyakran van úgy, hogy a színvilág kiválasztása a legnehezebb feladat, külön érzék kell hozzá, de leginkább nagy-nagy tapasztalat. Hogy ezt utóbbiból megszerezzek valamennyit, gondoltam, elindítok az inspiráció mellett a színekről is egy sorozatot. A témából adódóan nagy hangsúlyt kap a szubjektivitás, vagyis hogy számomra mit idéz, jelent az adott szín. Ugyanakkror igyekszem majd olyan párosításokat találni, amit a többség kellemesnek érez.

Mi mással lehetne kezdeni, mint a két nem-szín kombinációjával?

Örök, nagy ellentéteket juttat eszünkbe ez a két szín, férfi-nő, fény-sötétség, élet és halál. Együtt kiadják az egész univerzumot. Talán a legspirituálisabb színek, Keleten a fehér a tudat megszemélyesítője, a lélek szimbóluma. Nyugaton a fekete a túlvilághoz, az "odaáthoz" kapcsolódik.

Hatását tekintve az ezt a két színt használó képek általában a tökéletes elegancia, letisztultság érzetét keltik. Nagyon jól kiemeli ez a hatásuk például az alábbi fotókon Audrey Hepburn klasszikus szépségét:

A klasszikus elegancia érvényesül általában a fekete-fehér színekben megjelenő kalligráfiákon, betűkompozíciókon is. Az erősz kontraszt tökéletesen érvényesíti a szépen ívelt vonalakat:

Manapság divatos ez a színpárosítás egy barokkos vonulattal társítva, gyakran látni például tapátákon, szöveteken, díszítőelemeken. A fekete-fehér színegyüttes éppen letisztultsága miatt önmagában is sokszor a luxus képzetével párosul, ezt a vonulatot lovagolják meg a gazdag díszítések.

A lenti, csipkére emlékeztető (eredetileg egy matyó motívum) mintás telefont én álmodtam meg:

Szintén illik ide a korábban már bemutatott menükártya terv:

Nagyon sok (szinte minden) területen felhasználható színkombináció ez, amely a formák játékának óriási teret hagy, soha nem lehet megunni, és soha nem megy ki a divatból.



Olvasd tovább!

Laptop design

Házi feladat volt a suliban laptopra két különböző stílusú grafikát tervezni. Én egy vektorgrafikus és egy fotomontázs stílusú mellett döntöttem, némi variálás után ezek születtek:

Értelemszerűen a másodikat érzem jobban magaménak, az első így utólag kicsit hideg-személytelen.

Ha valaki kíváncsi nagyon jó laptop designokra, vagy ilyen munkához keres inspirációt, akkor ezen az oldalon talál párat.

Olvasd tovább!

Napi inspiráció

Gondoltam, elindítok egy rovatot ezzel a címmel, gyakran botlom a netet böngészve, utazgatva számomra nagyon inspiráló művekbe, amiket jó lenne másokkal is megosztani.

Ma Joan Miró katalán festőművész, grafikus egyik képére esett a választásom, mely élőben a velencei Peggy Guggenheim gyűjteményben tekinthető meg.

Számomra mindig csodálatra méltó, amikor valaki minimális mennyiségű színnel-elemmel ilyen harmonikus dolgot tud alkotni. Sötétrózsaszín, fekete, barna, sárga, világoskék, 4-5 absztrakt forma, és mégis, hosszú percekig álltam előtte, de órákig is tunék akár. Olvasd tovább!

Használható fotóeffektek

A fotóeffekteket igérő oldalak többsége sajnos határozottan kerülendő, ha nem akarunk ijedten nézni két csillogó lila pillangó és bájos delfin között. (Grafikai munkákhoz meg egyébként sem ildomos ilyesmit használni szerintem, még határozottabban nem, mint a netről ingyen letölthető vektorgrafikákat, brushokat egy az egyben.)
Viszont ha valamiért mégis ilyesmit keresünk, akkor tudok egy oldalt ajánlani, ahol bár ugyanúgy meg van a lehetőségünk, hogy brazil szappanoperák könyvváltozatának borítójára illő képeket eszkábáljunk, mégis, a legtöbb effekttel vállalható végeredményt kapunk:

Be Funky

Sok féle effektből válogathatunk, például vintage, pop-art, catoon stílusúakból melyeknél egyéni beállításokat is megadhatunk, és keverhetjük is őket egymással. Sajnos a legjobbak fizetősek, de az ingyenesek közt is szép számmal vannak tetszetős végeredményt produkálók.

Úgy hirtelen néhány:

Még annak is jó szórakozás, akinek amúgy ott a Photoshop, itt egy kattintással, nagyon gyorsan tudsz váltogatni a különböző hatások között.

Olvasd tovább!

Régebbi munkák 2.

Szintén esküvőhöz kapcsolódó tervek, ezek végül nem lettek megvalósítva. A saját esküvőnkre kezdtem el tervezni őket, a szervezés végére azonban rájöttünk, hogy az elképzelt dögös hot pink-fekete színvilág nagyon ütné az étterem színeit, így más, sokkal egyszerűbb, a környezetbe jobban beleolvadó megoldások mellett döntöttünk.
Tanulság: ha módodban áll, már a tervezés legelejétől vedd figyelembe az adott környezetet, ahol a munkáid meg fognak jelenni!

Tehát itt még a fekete-pink vonal és az ehhez megálmodott filmes-hollywoodi téma játszott.
Asztalszámok:

Az alapötlet még mindig tetszik, a számokat talán ma már máshogy helyezném el, és egy kicsit bonyolítanám még valamivel.

Készültek ültetőkártya-tervek is:

És természetesen monogram többféle változatban, szerintem ez a kettő lett a legjobb:

Még mindig odavagyok ezért a színpárosításért, igazán ütős, de ebből kifolyólag viszonylag semleges helyszínen tudnám csak elképzelni.

A régi filmplakátok is örök kedvencek, nagyon sok helyen dekoratívan fel lehet használni őket. Ráadásul imádom ezeket a klasszikus hollywoodi filmeket, mondjuk úgy, hogy  ez egy személyes toplista is egyben. :) (Ok, a Moulin Rouge-t leszámítva, az szimplán csak tetszett. )

Olvasd tovább!

Régebbi munkák 1.

Szentelek egy-két bejegyzést a régebben (értsd, mielőtt elkezdtem volna grafikát tanulni) készült munkáimnak is. Szerintem tanulságos visszanézni a régi, és esetleg kevésbé sikerült terveket, abból a szempontból, hogy ma mit csinálnék másképp, mi a hibájuk.
Néha pedig még meg is lepődhet az ember, hogy az akkori tudásához képest egyik-másik nem is olyan rémes.

Jellemzően inkább esküvőkre terveztem sokat ismerősöknek, rokonoknak, magunknak. Ez abból a szempontból nagyon jó lecke volt, hogy amikor a "megrendelő" eléggé rá van görcsölve a témára, akkor is nyugodtan és értelmesen kell tudni vele kommunikálni. (Persze igazából egy őrült menyasszonnyal sem találkoztam, magam leszámítva.)

Az egyik nagyobb projekt Ildikóék esküvője volt: asztalszámok, menükártyák, monogram, etc.
Kiindulásnak Ildikó küldött nekem egy képet a dekorációban is megjelenő indamotívumról, ez alapján kellett elkészítenem a fenti elemeket.

A legegyszerűbb megoldásnak Photoshopban egy Brush elkészítése tűnt az adott mintával, amit aztán több helyen fel tudtam használni. Nem rossz módszer, ha az ember még nem igazán gyakorlott vektorgrafikák készítésében - vagy ennyire konkrétan meg van adva a motívum.
Ilyen lett végül a menü előlapja (asztalszámmal) és belseje:

Tulajdonképpen ma sincs nagyobb problémám velük, klasszikus esküvői stílust képviselnek.

A programkártyával már jobban meggyűlt a bajom: először a menühöz hasonlót képzeltem el, de nyilván nem jó, ha minden teljesen egyforma egy asztalon:

Ezután jött az ötlet, hogy az egész kártyát körbe lehetne futtatni a mintával, ami nem is tűnt rossz megoldásnak, amíg nem került rá a szöveg... ugyanis Ildikónak nagyon tetszett a fent is látható script betűtípus, csakhogy a mintával együtt szerintem olyan hatása volt, mintha az egész kártyát benőtte volna a gaz:

Azóta persze (miután tapasztalatból már rájöttem) számtalan helyen fel is hívták a figyelmem, hogy a script jellegű betűket csak módjával jó használni,  lehetőleg kevés nagybetűvel egymás közelében.
Próbáltam akkor is egy másik betűtípust javasolni, ami kicsit letisztultabb hatástú, de még nem túl egyszerű:

A Harrington, amit azóta is szeretek, mert annak ellenére, hogy díszesebb, mégis könnyen olvasható. Viszont le lettem szavazva, maradt a scriptes első változat, de hát a megrendelő óhaja szent. :)
Amivel még nem vagyok elégedett, az a főcím-alcím, időpontok kiemelése, és talán a középre zárt elrendezés.

Ezeken kívül monogramot is terveztem még, ami, tudván mostmár, hogy a monogram-tervezés a logótervezéshez hasonlóan nehéz feladat - minimális elemből kell a maximumot kihozni -, szintén egész elfogadható lett szerintem, Ildikóéknak pedig nagyon tetszett, és ez a lényeg:

Egy másik esküvő, másik menüterv:

Barokkos, nagyvilágibb összhatás a fekete-fehér színek és a minta miatt, azonban a szöveg elrendezése és stílusa itt is elég sablonos. Persze mondhatni, hogy az esemény jellege is kevésbé kedvez az újító, szokatlan megoldásoknak, de azt veszem észre, hogy szerencsére ma már egyre több menyasszony vállal be vagyányabb dolgokat. :) Olvasd tovább!